Neten böngésztem, úgy találtam erre a hasznos írásra. Mivel olyan sok értelmes ember van, aki értelmesen tölti a profil adatlapját, akkor itt egy kis segítség, te hogyan tudod menővé varázsolni, azaz értelmessé tenni. Az elvárások igen magasak, tehát 45 év felett szinte lehetetlen alkalmazkodni ezeknek a pontoknak.

• A születési név mezőbe csak a lúzerek írják be a születési nevüket, az igazi agyak ide születési évüket, esetleg szülinapjukat pötyögik be.
• Becenevet körültekintően válasszunk: ha lányból vagyunk lehetőleg szerepeljen benne a “baby”, “sexy”, “cyca” szavak egyike vagy mindegyike, az “i” betűk helyett szigorúan “y”-okat használjunk. Díszítsük nevünket “~”, szívecske, középpont, stb. karakterekkel, úgy lesz igazán fantasztikus. Fiúk lehetőleg kemény, cyber hangzású neveket használjanak, amin soha senki nem hívja őket (”cybertron”, “Robo_MaTRiX”, “Gun_Wizard_3o3”).
• Országnak, városnak lehetőleg Dél-Tadzsikisztán valamelyik frekventáltabb települését nevezzük meg, ha frappánsak szeretnénk lenni, sohasem a valódi tartózkodási helyet írjuk ide.
• Csillogtassuk meg intellektusunkat és finom humorunkat a beszélt nyelvek kiválasztásánál is. Csak a felvágósak töltik ki ezt a mezőt valós adatokkal, mi írjunk ide inkább minél nagyobb ökörséget: “fárszi”, “urdu”, “tádzsik”, “malajalam”, “zulu”, és a lista még folytatódhatna.
• Nem ember, aki nem tölti ki a titulus mezőt. A legmenőbbek nem a megszokott rövidítéseket használják (melyek közöl egyértelműen az “Özv.” választása az überpoénos), hanem maguk kreálnak mindenféle frappáns (nak vélt) előtagokat, mint pl. “nagyf*rkú”, “p*ncivadász”, “lesújt rád”, “téged is figyel”, stb stb. Ha kedveljük a versenyt, akkor bizonyára elsők szeretnénk lenni ismerőseinknél, a titulus mező ebben is segíthet: “0000000”, “AAAA” és a többi, a lehetőségek tárháza végtelen.
• A családi állapot mező szintén a mi (és ismerőseink) mulattatásunkra került oda, használjuk ezt is a lehető legkreatívabban, tizennyolc év alatt egyértelműen az “özvegy” az, ami a leginkább megmutatja, mennyire viccesek is vagyunk.
• Megcsillogtathatjuk műveltségünket a “Magamról” mezőben. Véletlenül se legyen magunkról egy eredeti gondolatunk, sokkal jobb, ha egy mindenki által ismert, elcsépelt idézetet (pl. “Divatos ruhákat bárki vehet magának, stílust nem”, ” A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg” vagy hasonlók) biggyesszünk ide.
• Az “Ezt csinálom, mikor dolgozom” mezőt ill. az “Ezt csinálom, mikor nem dolgozom” mezőt is az eddigiek szellemében töltsük ki: frappáns, sokatmondó, informatív, egyéni tartalommal. Javasolt példák: “dolgozom”, “nem dolgozom”, “pihenek”, “sajnálom azokat, akik dolgoznak”, stb. A fenti két mező közül bármelyikben használható, attól függ, mennyire akarunk humorosak lenni.
• A kisállatok mezőbe nagyon vicces, ha beírjuk, hogy “öcsém”, “húgom”, “bátyám”, stb.
• A kapcsolatfelvételi mezőkbe mindenhova írjunk be valamit, még akkor is, ha fogalmunk sincs, mi pl. az ICQ szám, az “őőőő”, “miez”, “nincs”, “:)”, “titok” (sic!), “találd ki” biztos sikerrel kecsegtetnek. Az übertuti, ha úgy csinálunk, mintha az ICQ számot az IQ számmal kevernénk össze, és írjuk ide be, hogy “jó magas” vagy hasonlót, és utána röhögjünk a sok majmon, akik azt hiszik, hogy mi ilyen sötétek vagyunk, közben csupán a humorunk jól fejlett.
• A képfeltöltésnél is járjunk el hasonlóan igényesen, képeinknek lehetőleg címként az alábbiakat adjuk: “:)”, “;)”, “hmmm  ”, “.”, “..”, “…”, “dscf8743.jpg”, “212384752436548.jpg”, a lényeg az informatívság. Az sem árt, ha képeket rámolunk fel Ferrarikról (”Az autóm  ” képaláírással), Playboy-nyuszikról (”A csajom  ” képaláírással), stb, hadd vakuljon a sok lúzer.
• Iskoláinkat, munkahelyeinket is úgy töltsük ki, hogy látszódjon vicces lazaságunk belőle. (Pl. írjuk ide kedvenc kocsmánk nevét, különben esetleg valamelyik lúzer munkatársunk/iskolatársunk ránk lel, pedig éppen elég őket  bámulni az iskolában/munkahelyen.)
• Általános irányelvként fogalmazható meg, hogy helyesen még akkor sem írjunk, ha esetleg véletlenül két osztálynál többet végeztünk. A “-ban/-ben” helyett következetesen “-ba/-be”-t használjunk, sokkal szebb az. Írásjelek helyett sokkal szebb, ha szmájlikat meg MSN-es gombkombókat használunk, mint pl. az “(L)”, ez nagyon jól mutat írásban. Szintén jó benyomást tesz a “j/ly” kérdéskör illetve az egybeírás/különírás megfelelő alkalmazása.

Mit mond az alkoholista, amikor megkérdezik tőle, hogy mi a foglalkozása?
- Há’ egy én egy…

A H1N1 az A típusú influenzavírus egyik altípusa, az emberi influenza leggyakoribb okozója, másnéven disznónátha azaz sertés infuenza. Magyarországra is eljutott ez a vírus, ami gazdatesteket keresvén legyengítik, vagy megölik az embert. A halálozási arány jóval kisebb, mint a megbetegedési, úgyhogy nem biztos, hogy feltétlen szükséges előre megrendelni a koporsónkat.

Szóval most, hogy a madár infuenza kiment a divatból, felfedeztek egy újat, ami már sertés névre hallgat. Ez már tényleg sokkal ijesztőbb, a madár az olyan lájtos, de a disznó, na az már ciki. A gyógyszer ipar megint arat, az emberek fizetnek, majd félév múlva minden úgy lesz, ahogy eddig volt. Nem baj, legalább nem olyan ciki maszkot hordani… Jővőre kíváncsi leszek, milyen infuenza lesz még, lehetne például orángután- vagy elefántnátha, az is elég ijesztő lenne.

Egy kis statisztikai adat USA-ból: Az USA-ban már 22 millió ember fertőződött meg, ebből 98 ezren kerültek kórházba, majd ebből 3,900 ember halt meg. (április és október 17. között) Az elhunytak közül majdnem mindegyiknek, volt valami betegsége alapból. Magyarországon félmillió embernek adták be az oltást (November 11.) ebből csak 38-nak keletkezett valamiféle mellékhatás, az se komoly. Leggyakoribb mellékhatások: fájdalom, bőrpír, duzzanat és beszűrődés az oltás helyén; fáradtságérzet, rossz közérzet. Szóval az aggodalomra nem sok ok van, úgy néz ki érdemes kibírnunk egy tűszúrást (vagy kettőt).

Egyél sok vitamint, sportolj, igyál sok folyadékot és már is nem lesz semmi bajod…

Reklámok ezrei bombáznak minket nap, mint nap. Sok felett csak elsiklunk, mintha ott se lennének, egyet-kettőt megnézünk, valamilyiken még nevetünk is egyet akár, és olyan is van, amit elkezdünk cikizni, hogy mennyire gáz. A reklám egy olyan közlési folyamat, ami valamilyen áru megvételére vagy szolgáltatás igénybevételére ösztönöz. Tulajdonképpen egy idegesítő formája a kommunikációnak.

Milyen már az, amikor nézed a “Véres Terror 12-t” szétizgulod az agyad, hogy mi lesz a következő jelenetben erre 15 percenként meg kell nézned egy olyasféle reklámot, ami a hüvelygombáról szól, vagy éppen egy olyan akcióról, amiben a buksi kiszökik a lakásból és meg kell menteni mihamarabb, mert a szakadó esőben valószínűleg életét fogja veszteni és örökre eltávozik a családtól. Na ez milyen illúzió romboló. Közben, akkor kihasználod a reklámot elmész WC-re, csinálsz kaját, megnézed az emiled vagy valami hasonló, de közben már elkezdődött az a nyavalyás film és megint lemaradtál valamiről. Egy kereskedelmi csatornán erről szól a filmnézés, már megéri előfizetni HBO-ra.

A reklámokat még a rómaiak találták ki, amikor különböző táblákra véstek valamiféle cégérről szóló információkat. Király. Bár, ha nem lenne reklám, akkor valószínűleg, nem lenne olyan jó a gazdaság se, mert mindenki ott vásárolna, ahol éppen jár. Igazából én csak azért örülök, hogy vannak reklámok, mert így minden évben megnézhetem az ARC kiállítást a felvonulás téren, így sokkal érdekesebb a reklámok világa.

Az USA-ban 2007-ben 279612 millió dollárt költöttek reklámkiadásokra. Amilyen nagy ez a szám, olyan szánalmas is. Az emberek elhisznek mindenféle hülyeséget egyes termékekről, közben másik boltban is kapsz ugyanolyat, de annak a boltnak nem volt elég pénze, hogy reklámra költsön. Szóval nézhetnénk úgyis, hogy egy termék vagy szolgáltatás sikerének függvénye a reklám. Mivel az emberek tényleg olyan hülyék, mint amilyennek látszanak, úgyis elfognak hinni mindenféle  hasznos dolgot akármiről, ami már bekerült a TV.be, újságba vagy valami hasonló hírközlési csatornába. Ha neked tetszik a Heineken-es reklám egyből úgy fogod gondolni, hogy a Heineken mekkora egy király dolog már, és hűha micsoda minőség. Közben az a sör márka, aki nem nyomta teli magával a médiát, az 2 percen belül már meg is halt, mert az emberek nem bíznak a minőségében.

Pszichológiai felmérések alapján kiderült, hogy az emberek többségének nagyon számít más véleménye. Tehát, ha hallott már valami jót vagy rosszat valamiféle termékről vagy szolgáltatásról, akkor ő azonnyomban pozitívként könyveli el, vagy egyből halálra ítéli. Szóval a mosóporos meg hasonló reklámot azért állítják be úgy, mintha egy reality sztori lenne, mert te tudatalatt egyből képzel egy véleményt arról, hogy milyen jó ez a mosópor, ez tényleg mindent kiszed.

Számomra az is hihetetlen, hogy egy átlagos háztartási citromlében minimális arányt ér el a citrom, míg egy mosóporról azt reklámozzák, hogy teli van nyomva igazi citrommal és ez olyan finom illatot ad a ruháknak, hogy besz**sz. Nemhogy a mosóporba raknának E505-t, meg E269-t és végre ihatnánk olyan citromlevet, ami tényleg igazi citromból készül, nem pedig sárgára befestett folyékony műanyagok keverékéből.

Szóval remélem egyszer sokan eljutnak arra szintre, hogy ne a reklámból ítéljen meg bizonyos dolgokat, hanem azért, mert művelt és képes különbséget tenni rossztól meg jótól…

Üdv: Orange

Végre Emóra is berobbant a híres Facebook, mostmár mindenkinek ott is fent kell lennie és mindent kipróbálni, amit az ismerőseink tesznek. A Facebook egy olyan internetes böngészőben játszható szerepjáték, ahol az a cél, hogy minél több ismerőst gyűjtsünk, kitöltsük az összes hülye kvízt, és minden epllikésönt feltegyünk, hogy ne hogy kimaradjunk semmilyen féle egzotikus buliból, amit otthonról az összes online vagy éppen offline ismerőssel csaphatunk. Minél több ismerősünk van, annál olvashatatlanabb lesz a kezőlap, szinte már követni se lehet, ki mit csinál. “Kitti kitöltötte az okossági tesztet és 51 %-ot ért el” Aztamindenit! Gyorsan írjunk alá egy kommentet, hogy milyen lol már, közben tudatjuk a világnak, hogy ott vagyunk mindenhol bármi történjen is. Persze közben pókoljuk jól meg az összes ismerősünket, ezzel kifejezvén, hogy gondolunk rájuk, és már is kerekebb a világ.  Közben elfeljtjük, hogy kint milyen szép idő van, és mást is lehetne csinálni, mint a gép előtt gubbasztani. Ehelyett egy képzeletbeli várost tömködünk teli szereplőkkel, meg ki tudja még mivel, és várjuk, hogy mi történik és hány experience pontot kapunk érte, közben azt sem tudjuk, hogy a saját városunkban ki a polgármester.

Ha felmegyek egy társkeresőhöz hasonlító Hot or Not, vagy valami ilyesféle détinges oldalra, akkor azt veszem észre, hogy 10 perc múlva 20-an bejelöltek ismerősüknek, holott csak egy fucking profilképet láttak rólam, meg azt, hogy Hungarin élek és kész. Közben kapok 620 e-mailt a levelezőmre, hogy 759 rekvesztem van, és sűrgösen fogadjam el őket, mert olyan jóból maradok ki, hogy utána egész életemben azt fogom sajnálni, hogy nem telepítettem fel azt az alkalmazást. Bizonyíték képpen, hogy milyen jó dologra lettem behívva azt is odaírják, hogy az 1250 ismerősömből már 589-en használják az alkalmazást, szóval nehogy kimaradjak e fergetes, konstitutív, impartíbilis partiból.

A rajongókról meg ne is beszéljünk. Infantilis emberek kitalálnak mindenféle tárgyat, énekest, színészt, ételt, növényt, amiért a többi infantilis ember önfeledten rajonghat, és ezzel megjelenhet a profilján, hogy ő igenis rajong Madonnáért, valamint a házikolbászért, így csatlakozott további 6 millió infantilis rajongóhoz, tehát mostmár elég menőnek számít, mert nem olyan csonka a profilja. Tényleg erre van szükség?

Általában disztingválni szoktam az ismerőseimet, tehát csoportokba rakom őket. Van néhány kisebb csoport, amik szinte jelentéktelenül elvesznek pár nagy között. Ezek valami olyasmik, mint “Család”, “Osztálytársak”, “Ismerősök a múltból” stb.. A legnagyobb csoport, ahol már annyian vannak, hogy a facebook se meri számon tartani, az az “Ismerősök chatről, weboldalakról, fórumokról, facebook-ról stb..”. Ide kerül a legtöbb ismerős mindenkinek, mert élete nagyrészét a neten tölti és szókincse lecsökken azokra a szavakra, mint a: “lol, sup, asl, wtf, fuckin és shit”.  Néha beszúr közéjük egy hello-t, mert úgy rémlik neki, hogy a való életben valami ilyesmit használnak az emberek, amikor találkoznak egymással.

Közben meg az NSA, az FBI meg hasonló fontos csoport mindent tud mindenkinek az életéről, milyen zenét hallgat, milyen a szexuális orientációja, hányszor volt egy nap online, mi a kedvenc filmje, milyen az ismerettségi köre, hol járt már a világban, mi a hobbija. Arra várnak, hogy esetleg te leszel az, aki repűlőgéppel belerohan a Fehérházba, vagy terrorista hadműveletet hajt végre a világ valamely közkedvelt pontján, hogy milliók életét oltsa ki a saját életét feláldozván. Nincsenek személységi jogok, vagy ehhez hasonló dísztörvények, amitől azt hisszük, hogy megvagyunk védve és a magánéletünk biztonságban egy harmadik személytől távol áll.

Szóval bánom is én, ha 500 rekvesztet küldesz szét a barátaid között és közben bejelölsz még 130 embert, akiről csak annyit tudsz, hogy szép zöld szeme van és kb az életkora közelít az igazihoz. Olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akikről csak reméljük, hogy bármiféle köze van ahhoz, amit a profilján látunk. Lehet, hogy csak egy 120 éves pedofil krapekkal csetelünk, aki egy 18-nak kinéző profilképpel bombázza szét a világhálót és csurgatja a nyálát a  tőled 10 000 km-el lévő Csendes óceáni szigetről.  Nem akar bántani, csak te elképszelsz egy olyan világot magad köré, aminek a felének a fele sem igaz, és élsz boldogan, mintha mi sem történt volna, és várod, hogy másnap suli után újra bejelentkezhess fészbuk fiókodba és megnézhesd az új kvízeket és akceptálj további 40 ismerőst…

Üdv: Orange